Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Edzőtábori beszámoló 2008.

2008.10.05


Táborozásom története

 

2008. augusztus 6. este:

Szerdán indulás a megbeszélt időpont… helyett 15 perc csúszással (Mezi Tomi és Sanyi miatt). Biztos az utolsó pillanatig gondolkodtak, nem kellene e mégis itthon maradni ( és nem növelni a fiatalok elhalálozásának statisztikáját ).

A hangulat már a kocsiban meg volt alapozva nyaralásokról beszélgettünk, közben jókat nevettünk egy-egy poénon.

Zoli nagy vezetési gyakorlatának és megbízható autójának köszönhetően megérkeztünk 7 óra körül vagy nem is tudom pontosan, de szerencsére még maradt a vacsorából nekünk is!

Xénivel betelepedtünk az edzőterem egyik sarkába (ahol –nem tudom, van-e jelentősége- találtam egy rögbi labdát).

Lefekvés előtt tisztáztuk, hogy reggel 7-kor futásra felkészülve találkozunk a hátsó kapu előtt.

Csütörtök:

Én, mint lelkes shirayanos, este beállítottam 6.15-re az órát, hogy semmi esélyt ne adjak az elalvás lehetőségének. Persze csörgéskor kinyomtam a telefont, de így is jóval a többiek előtt ébredtem, kb. 6.45-kor. (Ezt az időpontot már nem igazán sikerült felülmúlni.)

Végül mindenkinek sikerült reggel 7-re edzőruhában megjelenni a kapun kívül, persze miután minden egyes ember túl volt 12 fekvőtámaszon démonűzés céljából. Majd a későbbiekben szokásossá vált- nagygát hosszát szándékoztuk lefutni.

A futás utáni nyújtógyakorlatok közben Sütő Csaba Mester rövid, de annál hatásosabb beszéde következett a meditációról és a gondolatok erejéről, ami nagy hatást gyakorolt rám (és valószínűleg a többi jelen lévő shirayanosra is). Mindig inspirálóan hat egy határozott elképzelésekkel bíró személy véleménye és tapasztalata. A mondanivaló lényege abban rejlett, hogy képességeinknek csak az elme szab korlátokat. Ha hitünk elég erős, bármit el tudunk érni mind fizikailag, mind szellemileg és mind spirituálisan. A házhoz közeledve feltettem Sütő Csaba Mesternek pár, számomra tisztázatlan kérdést a lélek lecsendesítésével és ennek fontosságával kapcsolatban. Ezúton is köszönet az ösztönzésért!

Reggeli után kávé a helyi ’pub’-ban + ’csináljunk forgalmat az ipolytölgyesi kis ABC-ben’ címszó alatt vásárlás (napi csoki adag… stb.).

A délelőtti edzésen -hangulatjavítóként (nehogy megriadjunk)- bottánc, sokak kedvence. Az enyém is.

Közben ezt a -majdnem tökéletes- tánctudást néha megtörtük egy-egy pajzsos ütésgyakorlattal, mely közül a Tündivel való edzések maradtak emlékezetesek. Azok közül is kiemelkedő, amikor ő ütött… engem (de most zöld foltok nélkül megúsztam).

Délután zuhanyzás, ami a nagy melegre való tekintettel, még jól is esett (meg egyébként is kemények vagyunk, bírjuk a hideg vizet).

Ezután sokan kipróbálták, milyen a délutáni alvás. Én személy szerint normális körülmények között nem vagyok híve az effajta dolgoknak, időpocsékolásnak tartom. De ebben az esetben… ebéd után, két edzés között… szuper!

A délutáni edzést 6-tól tartottuk meg. A hőmérséklet persze még ilyenkor is magas és minél több erőt fejtünk ki a gyakorlatozások közben, annál erősebben süt a nap… (Nem értem az összefüggést, de tapasztalatból tudom, hogy van! ) De természetesen mindez csak növeli a tűrőképességünket, amin mindig van mit növelni.

Este a virágokkal, bokrokkal sűrűn és ízlésesen beépített kert hátsó részén kialakított fedett fapadokon ülve beszélgetett a társaság… egész jó hangulatban. Nagy örömömre szolgált, hogy harcművészeti tudásán túl jobban megismerhettem Berényi István Mestert. Azt hiszem, mindenki egyetértene azzal a kijelentésemmel, hogy a sztorijaival Ő volt az est fénypontja. Ha könyvet ír az életéről, én biztosan támogatom!

Majd néhányan sátrukba, páran pedig az edzőterembe mentünk aludni, ami katonai matracokon, hálózsákokban történt.

Péntek:

A pénteki ébredés kb. 6.50-kor történt. Már a kontaktlencse is a tartóban maradt. Persze így is elkéstem . A többiek már a 2. szénakazalnál futottak. Kis Tamás Mestertől kaptam is 54 büntető fekvőtámaszt. (Gondolom, azért mert jól futok és legyen valami kihívás. )

A nagygát lefutása után a bevállalósak futhattak tovább a kisgátra. Természetesen én közéjük tartoztam. Elvégre ezért jöttem Ipolytölgyesre. Azért, hogy a reggeli ébredés után a végeláthatatlan zöld füvön (néha kavicson) futhassak és közben átélhessem azt kellemesen tiszta levegő belélegzését, amit csak kivételes helyen érez az ember. Ebben biztosan szerepet játszik az edzőtársak energiája és lelkesedése a sport iránt, ami érezhetően doppingolja a társaság tagjait.

A reggeli nagyon jól esett mindenkinek. A szegfűszeggel ízesített tea különösen tetszett! (A népszerűvé vált titkos recept: tea filter + szegfűszeg. )

Aztán a szokásos kávéadag, a szükséges rossz, a fejfájás elkerülése érdekében. (Ezen a területen, hogy kávé nélkül lehet élni, még elég kicsi a hitem.)

Közben megérkezett a gyöngyösi csapat második hada is, Magdi, Attila, Ati, Tib és Feri személyében.

Ezután Zoli rájött, hogy itt nem fog bejönni a heti egyszeri zuhany , ő viszont nem hozott törülközőt, így elmentünk a szomszéd faluba, ahol majd’ falu nagyságú pénteki piacot találtunk. Zoli és a vele alvók nagy örömére. (Bár a horkolás ettől nem szűnt meg. )

Mezi Tomi, aki többek között nagy lelkéről és csapatépítéséről híres, vásárolt két nagy görögdinnyét ebéd utánra. Még egyszer köszönjük Tomi! (Azért legközelebb ne legyél ilyen bizalommal az eladó iránt és inkább lékeltesd meg!)

A déli edzés zárásaként kötélhúzással döntöttük el, melyik csapat rendelkezik nagyobb hittel. Az eredmény az én csapatomat igazolta 33:21-gyel! (Bevallom, az éhség is közrejátszott!)

Ennyi energiafelhasználást követően nem kis mennyiséggel lehet csak pótolni szervezetünk igényét. Még szerencse, hogy a szakácsmester 22 ember helyett 27-re főzött! (Nem kell aggódni, az az öt személy egészségben távozott tőlünk.)

Délutáni programként Magdi, Attila, Ati, Feri, Sanyi és Mezi Tomi elsétáltunk az Ipolyhoz, ahol egy helyi srác beavatott minket a horgászás rejtelmeibe. Attila nagy buzgón neki is fogott és bedobta a csaliját, ami nem bizonyult túl csábítónak, mert csak egy 4 centis (szerintem vak) halat sikerült kifogni. Amit (mielőtt bárki más meglátná) gyorsan visszadobott, mondván had éljen még szegény (igen, valószínűleg a Sors még sok élménnyel gazdagítaná szegény kis bébihalat).

Magdival közben belemélyedtünk mindenféle ezoterikus gondolatba és eszmecserét folytattunk egymás tapasztalatairól. Még sokáig el tudtunk volna beszélgetni ezekről a dolgokról, de az égbolton egyre alacsonyabban járó nap emlékeztetett minket a késő délutáni edzés kezdetére.

Visszaérkezésünkkor megkezdtük a közös edzést, ami páros gyakorlatokból, rúgásokból és elhajlásokból állt, majd hasizmunkat erősítettük számos ütéssel. Azért az izzadságcseppek törölgetése közben, eszünkbe jutott az a fantasztikus ötlet, hogy milyen jó lenne, ha az ipolytölgyesi templom tornyán látható lenne egy időmeghatározás céljából kialakított szerkezet. Ami az edzést nem könnyítené meg számunkra (ez nem is vágyunk), de eloszthatnánk az erőnket úgy, hogy ugyanolyan aktívak maradhassunk mindvégig.

A vacsorát a szokásos közös esti beszélgetés követte a fedett faasztalnál. Ilyen beszélgetések alkalmával tudtuk megosztani egymással nyári élményeinket és véleményt fűzni társainkban felvetődött gondolatokhoz. A nap ismét kellemes és hasznos eseményekkel zárult.

Szombat:

Egész este esett. Ebben a pozitív csak annyi, hogy nem voltak szúnyogok (csak egyetlen egy, ami 3 helyen megcsípett… túlélem).

Mintha mi irányítottuk volna, reggel 7-re elállt az eső. A nagygát után ismét mentem a kisgátra. Sajnos a többség nem koncentrált az esőfelhők elküldésére, mert újra szemerkélni kezdett sűrű fátylat borítva ránk. Sütő Csaba Mester szavai jártak az eszemben, minthogy a sport által felgyülemlett pozitív energiafelhőt ne hagyjuk elveszni az Univerzumban, hanem ajánljuk fel valamilyen számunkra fontos dolog érdekében. Én is ezt tettem. Ennyi futás után már biztos megvalósul az a bizonyos dolog! (Majd elmondom.)

A futás végeztével olyan kellemes volt a forró teát kortyolgatni a reggelire várva, amit Ákos és Enikő szolgált fel nekünk minden nap, amiért nagyon hálásak vagyunk. Köszönjük Nekik!

A reggelit követően már lassan rutinszerűen vezetett utunk a kocsmába egy finom kávé elfogyasztásának ösztönzéséből fakadóan. Az eső miatt a délelőtti órákat beszélgetéssel töltöttük. Nagymester megosztotta velünk a jövőre vonatkozó terveit. Jó volt hallgatni és elképzelni a jövőt, miszerint az országban működő Shirayan csoportokban gyakorlatozó személyeknek módjukban áll megismerni egymás edzéseit és együtt gyakorlatozni más shirayanos tanulókkal. Sajnos ekkor jött el az a pillanat is, mikor Kis Tamás Mester elköszönt tőlünk, mert haza kellett mennie egyéb kötelezettségekből kifolyólag.

Az eső miatt a délelőtti edzés fél órával el lett halasztva. Ahogy elállt, átöltöztünk… a vizes edzőruhába (így jár az, aki nem hoz elég váltó edzőruhát) és Gyimi Mesterrel kimentünk a nedves fűvel teli rétre, ahol a csapadék lehullása után még frissebb levegőt szívhattunk be. Hosszúbotos támadásokat, védéseket tanultunk. Az alapok után páros gyakorlatok következtek, végül különböző nyújtási feladatokat hajtottunk végre a mindent betöltő edzés érdekében. Közbeékelve egy-egy átdobós gyakorlattal, amit kevesen próbáltak ki. Ezt Xénivel csináltam; kevés sikerrel, de annál nagyobb érdeklődéssel az új iránt. Ez az edzés is feltöltött energiával, mint általában az edzések.

A délutáni programban az ebéden, tusoláson, alváson kívül még egy kis olvasás is belefért. Majd az edzést és a vacsorát követően, beszélgetés alakult ki a társaság között, ami késő estig elhúzódott. Később Nagymester gitárja is előkerült, ami növelte a már azelőtt kialakult kellemes hangulatot. Magdi, mint ének (és angol) szakos tanárnő, nagyban hozzájárult a különböző dalok elénekléséhez. Nagyon tetszett! Ezúton üzenem Kis Tamás Mesternek, hogy aznap estére már vettem mogyorót is, sajnos elfelejtve, hogy Te már nem leszel ott. De akadt más rajongója is az ötletnek, úgyhogy elfogyott.

Vasárnap:

A reggeli ébredés kissé nehézkesnek tűnt a tegnapi búcsúestet követően, viszont az utolsó nap gondolata a szenvedélyünket erősítette a mozgás iránt. Így mindenki lefutotta a reggeli 7 kilométer adagot, miközben a saját energiafelhőjének hasznosítására fordította figyelmét.

A reggelit követően elbúcsúztunk egymástól, a tájtól, a lovaktól… és elindultunk a hazafelé vezető úton; sok, kellemes élménnyel telve, ami örök emlék marad számunkra.

 

A mappában található képek előnézete Shirayan Vajramutthí Summer Camp 2011.